A művészet – emberemlékezet óta – azokat az emberi törekvéseket foglalja magában, melyek jelenségek létrehozását, illetve a környezet alakítását tűzték ki célul. A művészet elsődleges célja az önkifejezés. Számos művészeti ágazat eszközként szolgál ahhoz, hogy az alkotó megmutassa saját magát és katartikus élményt nyújtson. Így a már ismert képzőművészet, irodalom vagy akár zene mellett az öltözködést is számon tarthatjuk mint művészeti formát.
Az öltözködés nem csupán funkcionális tevékenység, hanem belső világunk kinyilvánítása is. Amíg a festő ecsettel teszi láthatóvá érzelmeit, addig mások ruháikkal. A divat segítségével mesélhetünk önmagunkról, stílusunk pedig tükrözi belső világunkat és értékrendünket.
Miért tekinthető az öltözködés művészetnek? Mert olyan vizuális nyelv, mely szavak nélkül kommunikál. Ha ismerjük a kódokat, a különböző jeleket és szimbólumokat, elmondhatjuk, hogy beszélünk a stílus nyelvén. Ruháinkon keresztül történeteket mondhatunk el, állást foglalhatunk valami mellett, amely fontos számunkra – más szóval üzeneteket közvetíthetünk nonverbális módon. Egy – egy játékos szabás, minta vagy szín lehetőséget ad arra, hogy magunkra öltsük éppen aktuális lelki világunkat, és az öltözködés segítségével művészeti alkotást hozzunk létre. Hiszen, ha jobban belegondolunk mi a divat, ha nem egyfajta költészet, melyben az ember egymáshoz passzoló (vagy éppen szürreális módon ellentétes) darabokat párosít, hogy a végeredmény egy esztétikai alkotás legyen? Ugyanúgy felfedezhetünk benne érzelmeket vagy költői képeket, de akár rejtett üzeneteket is megfogalmazhatunk, például egy aprócska kiegészítővel.
A történelem szorosan összefonódik az öltözködéssel. A kettő hat egymásra és alakítja a másikat. Egy történelmi kor hallatán magunk elé képzeljük mit viseltek akkoriban, milyen volt az aktuális női és férfidivat. A különböző stílusok megjelenésével az emberek lehetőséget kaptak a társadalmi szerepvállalásra is. A szubkultúrák tagjai gyakran erőteljesen képviselik ruháikon eszmei irányzatukat, gondoljuk csak a hippi – mozgalmakra, vagy a punkokra. Napjainkban pedig már ahány ember, szinte annyi különféle öltözködési stílus. Sokan mernek játszani az irányzatokkal, bátran felvállalják saját ízlésüket, sőt egyre jobban kitágulnak a határok és különböző trendek keveredhetnek egy öltözéken belül.
Habár azt gondolnánk, hogy az öltözködés szabadsága azt eredményezi, hogy mindenki egyedi módon fejezi ki magát, azonban uralkodó trendek mindig vannak és nem lehet elkerülni azt sem, hogy bizonyos ruhák lépten – nyomon szembe jöjjenek velünk. Éppen ezért egy egyedi darab – mely lehet újrahasznosított vagy akár kézzel készült – hatalmas értéket képvisel, vagy akár művészi alkotásként tartható számon.
És ha már művészet, nem mehetünk el a divattervezők alkotó tevékenysége mellett. A divat és a képzőművészet egymásra hatása elválaszthatatlan folyamat és örök ihletforrás a tervezők számára. Yves Saint Laurent híres „Mondrian-ruhája” az egyik legjelentősebb példa arra, hogy egy festmény hogyan válhat hordható műalkotássá. A 60-as években a holland festő, Piet Mondrian absztrakt kompozíciói inspirálták a tervezőt, aki a geometrikus színmezőket és a fekete kontúrvonalakat egy A-vonalú ruha formájában értelmezte újra. Ez nem csak inspiráció volt – maga a ruha egy „mozgó festményként” éledt újjá.
A Dior ház kreatív igazgatója, Maria Grazia Chiuri is visszanyúlt a klasszikus ihlet forrásokhoz: a 2021 -es tavaszi couture kollekciót például a francia gobelinművészet és kézzel festett freskók inspirálták.
Alexander Mcqueen is rendszeresen merített ihletet a romantikus és gótikus művészetből vagy valóságos performanszokat hozott létre: 1999-ben például egy robot festékszóróval fújt le egy hófehér ruhába öltöztetett modellt a kifutón. Ez egyértelmű utalás volt a Jackson Pollock absztrakt művészetére, valamint a test mint vászon funkciójára. Ebből is lehet érzékelni, hogy a divatbemutatók művészeti értéke vitathatatlan és kreációk pedig önálló alkotásként állják meg a helyüket.
A divat mindenki számára elérhető, közvetlen művészi kifejezési forma. Öltözködésünk fejlődésünk vizuális naplója – hiszen ahogy változunk, úgy változik a stílusunk is. Érdemes tehát a divatra művészi eszközként tekinteni, mely által mesélhetünk a világnak saját magunkról.
HU 
EN