Az első magas sarkú cipőket a perzsa lovas harcosoknak készítették a kilencedik század környékén. A magas sarkú cipő eredetileg a férfierő, a hatalom és a pénz jelképének számított egészen a 17. század végéig, amikor átterjedt a magas sarkú viselés a női divatra is. Formailag a 18. században váltak szét a női és férficipők, míg a férfiaknak jellemzően tömbös kocka sarkú, szögletes formavilágú cipőik voltak, addig a női cipő inkább keskeny es hegyes volt. A 20. századra a vékony profilú magas sarkú cipők a nőiességet jelképezték; a férfiak számára azonban még mindig társadalmilag elfogadott volt a vastag, magas sarkú csizma.