A NEM! – Nők Egymásért Mozgalom olvasóköre Christine Rivera Garza latin-amerikai írónő feminista autobiografikus könyvéről beszélgetett az Auróra alkotótér-bázis-klubban 2025.06.25-én. Az olvasókörben elhangzott pár gondolatot tájékoztató céllal megosztunk:
Mit csinál a NEM?
A NEM! -Nők Egymásért Mozgalom bár széles körben kevésbé ismert, matricáik, posztereiket fel lehet fedezni Budapest utcáin, női mosdókban, egyéb eldugott helyeken. A mozgalom megvalott célja, hogy széleskörű párbeszédet hozzon létre a nők társadalmi szerepéről, problémáiról, és felhívja a figyelmet a nők helyzetére. Több kampányuk és tevékenységük mellett a Legyen látható! többéves kampányuk a nők láthatatlan munkájára hívja fel a figyelmet.
Láthatatlan munka, látható egyenlőtlenségek!
Miért fontos a nőket érintő problémákról beszélni?
Az olvasókör Christina Rivera Garza 2024-ben Pulitzer-díjat nyert autobiografikus memoárját, a Liliána legyőzhetetlen nyara című könyvét választotta közösen a Sonora mikrokiadó közreműködésével. A könyv az írónő húgának, Liliánának erőszakos meggyilkolását, a párkapcsolati bántalmazás láthatatlanságát és a gyász feldolgozást járja körbe. Az űrt, ami marad. A nyelvet, amivel a bántalmazás láthatatlan maradt.
A könyv elérhető a Sonora Kiadó honlapján: Cristina Rivera Garza: Liliana legyőzhetetlen nyara – Sonora Kiadó
Mi az a femicide?
A femicide, nőgyilkosság. Nők ellen elkövetett erőszak. A fogalom jogi formában sokáig nem létezett Mexikóvárosban, ahol a történet játszódik. A regény lapjain megjelenik a folyamatos kérdés, a miért, és a hogyan. A nyelv kérdése, hogyan tudunk valamiről beszélni, ha nincsenek meg rá a szavaink?
A gyilkossághoz vezető úton Liliána megmaradt leveleit és barátai visszaemlékezéseit építi bele az írónő a szövege, regénye textusába. Betekintést nyer az olvasó Liliána, a húszéves építészmérnök-tanuló hétköznapjaiba, gondolataiba, miközben a múlt rekonstruálása csak egy mozaikos képet láttat, és a teljes kép összeilleszthetetlen.
“az egyetlen különbség a húgom és köztem az, hogy én soha nem akadtam össze egy gyilkossal?”
Liliána privát levelei, a barátok, szülők visszaemlékezései néhol egymásba fonódnak, és lassan felismerhető motívumokat rajzolnak ki, ami magyarázatként szolgálhatna, de a dátumok, az emlékek, a sok elhallgatás, a félbemaradt szavak, félig megértett elhallgatások végzetesek. A teljes megismerés, a titkok felfedése elmarad, és a gyilkossággal a fény beszűrődése elvakítja környezetét. Mert a nyelv hiánya, a nyelv torzítása életekbe kerül.
Egy élet félbeszakad és a környezete vak, ahogy Liliána is. De a veszély érzékelhető.
A média szerepe az áldozathibáztatásban
Latin-Amerikában két óránként meghal egy nő. Magyarországon a helyzet korántsem ilyen súlyos, így álunk az aktivizmus és a feminizmus nem feltétlen szinonimaként jelennek meg.
Ezzel szemben Latin-Amerikában a női mozgalmak erősen az aktivizmusban gyökeredznek. Az anyák elsiratját eltűnt, meggyilkolt gyermekeiket, igazságszolgáltatást követelnek a kormánytól, a rendszertől. Ezek a követelések az utcára kerülnek. A femicídium ellen Ni Una Menos „Eggyel se kevesebbet” és Un violador en tu camino „Egy erőszaktevő az utadon” szlogenek híresültek el.
A férfi vehemencia, erőszak normalizásása, romantizálása súlyos hiba, amelyet a sajtó is terjeszt, használ: a szerelemféltésből, hirtelen felindulásból, féltékenységből elkövetett gyilkosság, és egyéb bevett szófordulatok mintha megindokolnák, feljogosítanák az elkövetőt tettére. A nyelvünk is tabusít, illetve az áldozatban keresi a hibát, aki biztosan rászolgált, tett valamit, úgy vislekedett, úgy öltözködött. Fontos megteremteni a helyes nyelvezetet, biztonságos közeget, melyben megkérdőjelezzük a bevált panelmondatokat.
Magyarországon milyen intézményrendszerek segítenek az erőszak megelőzésében:
Zárszóként a könyv címadó idézete:
„A legnagyobb télben tanultam meg, hogy legyőzhetetlen nyár lakozik bennem.” (Albert Camus)
HU 
EN