Hófehérke másképp – táncban elmesélve az Operettszínház színpadán

A Budapesti Operettszínház új bemutatója merőben eltér a tőlük megszokott műfajtól: ezúttal nem operettet vagy zenés játékot láthatunk, hanem egy szavak nélküli, kizárólag táncra épülő előadást. A Hófehérke című táncmű klasszikus mesei keretet használ, mégis friss és meglepő formában meséli újra a történetet. A nézőknek ezúttal nem kell a dalszövegekre figyelniük – minden mozdulat, gesztus, pillantás és testbeszéd viszi előre a cselekményt, meglepő természetességgel.

A darab egyből Hófehérke felnőttkori történetébe ugrik – a gyerekkori háttér kimarad, ám ez egyáltalán nem zavaró. A látványvilág bőven kárpótol: a díszlet részletgazdag, vizuálisan is mesés, és modern vetítéstechnika teszi teljessé az élményt. A táncosok játékos és mégis kifejező mozgása minden érzelmet elmesél: féltékenységet, szerelmet, félelmet és vidámságot egyaránt – nem is hiányzik sem a szöveg, sem az ének.

A gonosz mostoha mágikus erejét egy egészen ismerős kellék képviseli: egy kobrafejű bot, amelynek piros szemei félelmetesen világítanak – mintha csak Jafar titkos kelléktárából pottyant volna ide a Disney-féle Aladdinból. Ez a kis „varázsimport” egyben humoros kikacsintás is, amit a közönség láthatóan értékelt.

A törpék – ahogy az várható – a közönség kedvencei lettek. Minden színre lépésükkor tapsvihar köszöntötte őket, bohókás jeleneteik és egyéni karakterük vidámságot csempészett a drámaibb pillanatok közé. A fináléban pedig igazi mesei igazságszolgáltatást láthatunk: miután a bánya elárulja, hogy ő mérgezte meg Hófehérkét, a törpék szó szerint a halálba üldözik a gonoszt – igazán kerek és elégtételt nyújtó lezárás.

Ami azonban kissé kérdőjeles maradt: Hófehérke már a herceg megjelenése előtt is menyasszonyi ruhában feküdt a kristálykoporsóban, fátyollal a fején – mintha nem is egy mérgezés áldozata, hanem egy esküvőre készülő ara lenne. A herceg csókjára ébredve Hófehérke kilép a koporsóból, és drámai mozdulattal letolja fejéről a fátylat – ám az esküvő valahogy elmarad. Miért volt hát menyasszonyi ruhában? Talán a fehér ruha a tisztaságot és az újjászületést szimbolizálta, vagy egyszerűen a színpadi költészet eszköze volt.

Mindenesetre az Operettszínház ezzel az előadással ismét bizonyította, hogy nem fél kilépni a komfortzónájából, és új műfajokat kipróbálni. A Hófehérke táncjáték varázslatos mesei világba repít, amely egyszerre klasszikus és modern, komoly és játékos – és mindezt úgy, hogy egy szó sem hangzik el. Ez pedig már önmagában is bravúr.